A szigetet megrázó földrengés 6,9-es erősségű volt, melyet több veszélyes utórengés is követett. A természeti csapás következtében több mint háromszáz ember életét vesztette, mintegy 270 ezeren váltak földönfutóvá, miután 68 ezer házat teljesen elpusztítottak a rengések.
Indonézia a mintegy 40 ezer kilométer hosszú, úgynevezett csendes-óceáni tűzgyűrű peremén fekszik, hol a világ más részeihez képest rengeteg a szeizmikus és a vulkáni tevékenység. Itt található a világ aktív és szunnyadó tűzhányóinak több mint háromnegyede.
Lombok a Kis-Szunda szigetlánchoz tartozik, a tőle nyugatra Bali található, melytől a Lombok-szoros választja el, és a tőle keletre fekvő Szumbava szigettől pedig az Alasz-szoros. A tartományi főváros és egyúttal legnagyobb város Mataram. A sziget népessége 3,2 millió fő. Lombok lakossága 85%-ban szaszak, akikről úgy tartják, hogy Jáva szigetéről kerültek ide az i. e. 1. évezredben. 10–15% bali származású, a maradék kis létszámú kínai-indonéz, jávai, szumbavai és arab-indonéz. A sziget nagy részét buja erdőség borítja. Több kisebb sziget veszi körül, amit a helyi lakosság Gili szigeteknek nevez.
A sziget látképét a 3726 méter magas Rindzsani hegy uralja, amely egy aktív sztratovulkán, legutóbbi kitörése 2010 májusában volt. Ez a második legmagasabb vulkán Indonéziában. A tűzhányó és a hozzá kapcsolódó krátertó, a „Segara Anak” (vagyis a tenger gyermeke) a Gunung Rindzsani Nemzeti Park része 1997 óta és így védelem alatt áll.
Lombok szigetét gyakran úgy emlegetik, mint „Bali testvérszigete”, vagy „a romlatlan Bali”. Az indonéz kormányzás Lombok és Szumbava szigeteket jelölte meg a belföldi és külföldi turizmus 2. számú célállomásának. Lombok természeti környezete háborítatlan és természeti látnivalói érintetlenebbek a túlzsúfolt Balihoz képest. Lombokon kevés a szálláslehetőség és fejletlen az infrastruktúra, emiatt nincs tömegturizmus, de sok ökoturistát éppen az ezzel járó nyugalom és a felfedezésre váró különleges élővilág vonzza a szigetre.
