Csak egy fedélzeti osztály, de igazán fényűző
Felejtsd el a turista, prémium és business osztályokat, az 50.-es években csak egy fedélzeti osztály létezett. Az üléseket teljesen fekvő helyzetbe lehetett hajtani, az utasok kényelmesen nyújtózhattak, sőt, egyes járatokon még saját megvetett ágyat is kaptak. Az igazán otthonos, de impozáns légkörön még dobtak egyet a függönyök és a festmények.
Dohányzás és korlátlan alkoholfogyasztás
Manapság könnyedén elüthetjük a repülőgépen töltött időt – filmek, könyvek, játékok, applikációk és még sorolhatnám. A múlt században leginkább könyvek és újságok társaságában pihentek az utasok. Valamint idejük legtöbbjét a bárban töltötték, ahol egy kellemes csevej mellett annyi alkoholt fogyaszthattak, amennyit csak szerettek, sőt a dohányzás sem számított egyedi dolognak. Régebben elterjedt egy pilótavicc, a London és New York között közlekedő járatokon, ha már a pilóta nem látott el az irányítópultig, akkor már lassan készülhettek a leszállásra.
Égi lakoma
Az 1950-es és 1960-as években a repülés nem volt olcsó mulatság. A borsos repülőjegyek ára tartalmazta a kitűnő fedélzeti ételeket is. Mondanom sem kell, hogy az utasoknak igazi ínyenc élményben lehetett részük. A lakoma gyakran több órán keresztül is tartott és az étlapról nem hiányzott a homár vagy a legkiválóbb marhahús sem. Érdekes módon az ételeket gyakran büfé formájában szolgálják fel. Természetesen fém evőeszközöket és szövetszalvétákat kaptak az utasok.
Elegáns utasok és bájos légiutas-kísérők
A mai utasok leginkább a kényelmet helyezik előtérbe, hosszú járatok esetén melegítőben és futócipőben utaznak a legtöbben. A múltban szóba sem jöhetett volna az effajta öltözködés. Az utasok a gardróbjuk legjobbjaiban jelentek meg a fedélzeten. A férfiak öltönyt és kalapot viseltek, míg a hölgyek ruhát, magassarkút, amit gyöngyökkel és sálakkal egészítettek ki. Külön meg kell említenünk a légiutas-kísérőket, akik olyan ragyogóan voltak felöltözve, mint a filmsztárok. Az utasokat méretre szabott egyenruhában, fehér kesztyűben és kalapokban szolgálták ki. De nem csak öltözetük tükrözte az eleganciát, az állásinterjúkon figyelembe vették a hölgyek kinézetét, súlyát, sőt egyedülállónak kellett lenniük.
Nem fektetettek akkor hangsúlyt a biztonságra
Napjainkban a polgári repülés első számú prioritása a biztonság, az 50-es évekre ez viszont nem volt igaz. Akkoriban nem kellett hosszú sorokra számítani a biztonsági ellenőrzésnél, sőt a cipőiket sem kellett levenniük az utasoknak. Az egykori utasok szerint, soha nem fordult elő, hogy személyi igazolványt kellett volna felmutatniuk a beszállásnál, a hozzátartozók egészen a beszállókapuig kísérhették el őket és a pilótafülke gyakran tárva-nyitva volt. Maguk a repülőgépek is okoztak pár balhét a fedélzeten, gyakori volt a turbulencia és a leszállás során keletkezett sérülések.
Teljes napok a levegőben
Manapság az egyik leghosszabb járat Londonból Sydneybe közlekedik, amit a Qantas légitársaság működtet. Egy rövid átszállással 22 órát töltenek az utasok a repülőben. Az 50.-es években ugyanez az útvonal 4 napot vett igénybe és kb. hatszor szálltak át az utasok – különösen ezen az útvonalon Darwine-ban, Szingapúrban, Kalkate-ben, Karaçiban, Kairóban és Tripoliban. És ahogy azt már korábban említettük, nem volt olcsó mulatság a több napos utazás, ezért csak az igazán tehetősek engedhették meg maguknak.
