Régi, keleties és mediterrán jegyekkel díszített, szemet gyönyörködtető villák, modern üzletek, ortodox templomok, cigaretta füstje között az utcán sakkozó férfiak világában talán az étel és ital foglalja össze mindazt, amit ez a nép mondani akar. Itt asztalhoz kell ülni, hogy megértsük a grúz népet, annak történelmét és kultúráját, minden hagyományával és modernizmusával együtt.
Gasztronómia és borkultúra
Az asztalon találunk szerecsendiós töltött padlizsánt, hozzá túrós-spenótgombócot. Aztán jön a kachapuri a gőzölgő, kétsajtos pizza, de nem hiányozhatnak a krémes és friss tunkolnivaló köretek, mint a sajtokhoz kínált kaimagi vagy az aszaltszilvából készült, pikáns öntet (themali). A sajtok, az adzsariai talán leginkább a mi gomolyánkhoz hasonlítható.
A főételek is sokszínűek, s talán a legismertebb a Kobuletiből származó iakhni nevű fogás, amely egy gazdagon fűszerezett marharagu. Következik a sorban egy szintén ismert és híres fogás, a kis agyagedényben (qotani) érkező lobio, egy bableves, benne korianderrel, helyi pirospaprikával és zöldhagymával.
S ne feledkezzünk meg az édességekről sem, hiszen nélkül az asztal nem lenne teljes. Az egyik leghíresebb az öntött gyertyára emlékeztető churchkhela, egy aszalt szőlőből készült, diós vagy mogyorós belsejű édesség.
Grúziát a bor bölcsőjének is szokták nevezni. Nyolcezer éves borkultúrájukat maga a latinból átvett vino szó is, a grúz ghvino is megerősíti. Az ősi hagyományok szerint a leszüretelt szőlőt egy nagy teknőben megtapossák (ma már a higiénés előírások miatt gumicsizmában), majd a kipréselt levet a szőlő héjával együtt beleöntik az óriási agyag demizsonokba. Két héten keresztül négyóránként megkavarják, ezután befedik és hónapokra állni hagyják. Ezt a technológiát kvevrinek nevezik és az UNESCO által a kulturális hagyományok között nyilvántartott eljárás.
Másik legendás és kihagyhatatlan italuk a chacha, a helyi pálinka. Legalább ötven fokos, többnyire törkölyből főzik és grúz vodkaként definiálják. Grúziában minden a természetes dolgokról szó, ami nem csak a zöld természet érintetlenségét jelenti. Itt nem ismerik a kémiai anyagok használatát, valahogy mindennek őszinte vidék illata és íze van, ide még nem tört be a nyugat.
Ősi hagyományok nyomában
Miután leültök egy grúz családi asztal mellé, már tudni fogjátok, miért írom azt, hogy a grúzok mérhetetlenül hagyományőrző nemzet. Nagy hangsúlyt fektetnek ételeik és italaik elkészítésére és tálalására is: minden fogásnak külön agyagedénye és kancsója van. Aztán külön hagyományuk van a köszöntésre is. Házasságkötéskor vagy gyermekáldáskor, aki a tósztot mondja, egy nagy szarvból iszik bort vagy chachát, amíg el nem fogy, ugyanis a szarvat nem lehet letenni az asztalra, mert eldőlne. Vallási tekintetben a grúzok többistenhívők voltak, ma azonban számos ortodox katedrális várja az utazókat. A tradíciók megőrzése érezhető népzenei hagyományaikban is. A grúz férfikórus szintén az UNESCO örökségének része, a grúz férfiak legendásan szépen énekelnek. Illetve a grúz nép csodaszépen táncol, népi táncaik egyediek és szenvedélyesek.
S ha megtapasztaltuk, hogy milyen a grúz vendégszeretet, akkor induljunk el fedezni az országot, ahol a lakosság nagy része ma is igazi harmóniában él a természettel, annak ellenére, hogy városaik fejlődnek és modernizálódnak.
Tbiliszi
Másfél millió lakosával Tbiliszi Grúzia fő és egyben legnagyobb városa. Az óváros szűk utcái, a sokszínű építészeti stílusban épült házak, a régi erkélyek és a több száz éves templomok hangulata lenyűgöző minden évszakban. Érdemes ellátogatni a Betlemi kénfürdőbe, amely a város két legrégebbi temploma közé épült, és ez Tbiliszi egyik legkülönlegesebb helye.
Nem mellesleg innen csodaszép kilátás nyílik a Narikala erődre, ami a IV. században épült. A több ezer éves építmények mellett azonban vannak a modern épületek, ilyen például a Mtkvari folyó fölött húzódó Béke híd, ami üvegből és fémből készült, és Tbiliszi óvárosát köti össze az új negyeddel. A híd éjszaka díszkivilágításban tündököl, mindenképp megér egy sétát.
Batumi
Batumi, ez a tengerparti város az ősi Selyemút egyik állomása volt, de még ma is fontos kereskedelmi kikötővel rendelkezik.
Grúzia harmadik legnagyobb városa az Adzsar Autonóm Köztársaság székhelye és közel kétszázezren lakják.
Prométeusz barlang
Egy kis túrával keressétek fel a Prométeusz barlangot, amely kitűnő helyszín ahhoz, hogy belekóstoljatok az ország misztikusságába. Ha lehet hinni a mítoszoknak, akkor Zeusz ide, a Kaukázus hegyére láncolta Prométeuszt, aki ellenszegült neki. De Grúziához számos ősi görög monda kötődik, így például Médea és az aranygyapjú története.
Ushguli
Európa legmagasabban, 2100 méteren fekvő településére meseszép hegyoldalakon visz keresztül az út.
Igazán angyali környezetbe csöppentek, hiszen a falut a sok tornyával, háttérben egy gleccserrel, hegyi, harapnivaló levegőjével, a béke szigetének is nevezhetnénk. Itt megnézhetitek a helyi néprajzi múzeum XII. századi népi kincseit, melyeket ide rejtettek a háborúk és szovjet megszállók elől.
Gori
Gori arról híres, hogy itt született a szovjet, kommunista diktátor, Sztálin, grúz nevén Joszif Visszarianovics Dzsugasvili. Gori lakói büszkék városuk szülöttjére, mint aki megvédte az országot a náci Németország támadásától, birodalommá tette Szovjetuniót, s mindezt grúz emberként. S lehet, hogy Grúzián kívül ezt máshogy értékelik az emberek, de itt járva érdemes a Sztálin Múzeumot végigjárni.
Mtskheta
Grúzia egyik legrégebbi városa 800 éven keresztül a grúz birodalom fővárosa is volt. De a mai napig a grúz kereszténység központja maradt.
Tulajdonképpen egy múzeumvárosban sétálhattok, amely az UNESCO világörökség része. A legszebb látnivaló a város katedrálisa és a Jvari templom, melyek klasszikus példái a grúz tetragonális templomépítészetnek. Azonban a VI. századi Svetitskhoveli – székesegyház a Grúz Ortodox Egyház központja és az ország második legnagyobb egyházi épülete. A 327-ben alapított Jvari – kolostor pedig az ország legszentebb helye, melyet 1994-ben a Világörökség részévé nyilvánították.
Hasznos tudnivalók
Érdekessége, hogy Grúzia azon kevés ország egyike, ahol nincs óraátállítás, így fél évig kettő, fél évig pedig három óra a különbség Magyarország és Grúzia között.
Grúzia hivatalos pénzneme a Lari (az érméket pedig tetrinek hívják), itthonról azonban csak eurót tudtok vinni magatokkal. Figyeljetek arra, hogy útlevélköteles ország!
