Erre számítanánk akkor is, amikor a sziget fővárosát, Denpasart látogatjuk meg. A város azonban rácáfol az előzetes feltevéseinkre. Bár rendelkezik partszakasszal, mégsem egy szokványos és unalomig ismert napozós hely, ahol a nap legmozgalmasabb pillanata az, amikor a víz maradékát egy kicsit erősebb szellő szárítja le rólunk. Hiszen kezdetnek, ha már úgyis a parton vagyunk, búvárkodva felfedezhetjük az azúrkék tenger lenyűgöző élővilágát.
A tenger pompája mellett maga a város is minden rezdülésében egzotikus, és telis-tele van elképesztő építészeti alkotásokkal, melyek fenyőfához hasonló tornyú templomok és meghatározhatatlan stílusú paloták formájában tűnnek fel előttünk. Ha a vallás otthonaiba akarunk ellátogatni, mindenképpen emlékezzünk arra, hogy a látogatottságuk alacsony, így nem tudunk megfelelő öltözetet bérelni. Azonban ez az egyik legnagyobb előnye a városnak – nem fogunk lépten-nyomon turistákba ütközni, hanem esélyt kapunk arra, hogy megismerjük az országot és a kultúrát. Térképpel a kezünkben és a helyiektől tanácsot kérve fedezzük majd fel lépésről lépésre a múzeumokkal és műremek építészeti csodákkal teletűzdelt várost.
Ugyanakkor Denpasar tökéletes kiúttal is szolgál a kultursokkból, hiszen a legszofisztikáltabb ízléssel megáldott európai utazó is megtalálhatja a kedvére való üzletet, és újra otthon érezheti magát. Mivel a látnivalók és a költekezőhelyek járótávolságra vannak egymástól, egy kényelmes cipővel és bátor döntéssel megismerhetjük Indonézia különleges világát.
Elbeszélgethetünk a helyiekkel, vagy megpróbálhatjuk magunkat megértetni velük, és lehetőségünk nyílik arra, hogy megismerjük leírhatatlan vendégszeretetüket, nyitottságukat és kedvességüket. Amikor távozásra kerül a sor, nem csak a klasszikus városnézős és parton ülős élményekkel leszünk gazdagabbak, érezni fogjuk, hogy egy egész nemzettel kötöttünk barátságot.
