Petrát a XIX. század elején a svájci Johann Ludwig Burckhardt fedezte fel. A világ szeme elől a sivatag sziklái között rejtett, titokzatos városba két nabateus vezette, ahol aztán rajzokat és feljegyzéseket készített. És mivel ezt az úti naplóját már nem akarta titokban tartani, rövid időn megindultak a turisták a nabateusok városának felfedezésére.
Az ősi romváros a tengerszinttől számított mintegy 1000 méteres magasságban fekvő Wadi Musa (Mózes völgye) településén található.
A hegyek között megbújó romvárosban 2500 évvel ezelőtt még a nabateus törzs élte mindennapjait, az egykori lakhelyük felfedezéséhez ma a látogatóközpont bejáratánál két térkép is segít útvonalat választani.
A pénztártól kb. két kilométeres út vezet lefelé a Szik hasadék kezdetéhez, amit néhány turista ilyen kétszemélyes kis kocsiban tesz meg.
Akik azonban gyalog vágnak az útnak, azok a három hatalmas, faragott Dzsinn-sziklatömb előtt állnak meg legelőször.
Ezek, a nabateusok által az első században kifaragott sziklatömbök a bejárattól mintegy 300 méterre, az út jobb oldalán bukkannak fel.
Ezt követően pedig az út bal oldala tartogat látnivalókat: az építészetében egyiptomi hatást mutató, első században kifaragott Obeliszk Sír, és alatta a Triclinium terme, ahol a nabateusok ünnepeikkor vagy halottaik búcsúztatásakor gyűltek össze.
Petra sziklatömbjeiben különböző, kaptárszerűen kialakított temetkezési helyek sorakoznak.
Éppen pihenőidejüket töltő, turistákat szállító lovak, amelyeket egy-egy kocsi elé fognak be. A szurdokban sokszor vágtató tempóra váltó fogatok a látogatóközpont bejáratától a Kincstárig, majd vissza összesen 20 dínárért szállítják két utasukat.
A pénztártól mintegy két kilométert kell gyalogolnunk lefelé a Szik szurdok kezdetéhez, amely az egyetlen bejáratot jelentette a nabateusok sziklák közé rejtett városához vezető úton.
A bejáratot egykor egy ívboltozatú városkapu díszítette, amelynek nagyobb része még a XIX. században is állt, ma a sziklafalon felfedezhető maradványai mellett ez a két könnyűpáncélos katona jelzi a helyét.
A romvárosba vezető út innentől kezdve a mintegy 1200 méter hosszú Szik-szurdokban fut.
A sziklafalak mindkét oldalán, derékmagasságban futó mélyedés az a csatorna, amely a Mózes völgyének magasabb területeiről szállította az esővizet a városba.
A nabateusok megdöbbentően fejlett vízhálózatot hoztak létre, miközben nagyon hittek abban is, hogy a vizet fentről az isteneik küldik, ezért a csatornák közelében szobrokat mintáztak róluk.
A sziklák egy részét a természet formálta, a nabateusok pedig saját környezetük komfortosabb kialakítása érdekében vájták, csiszolták tovább.
A szurdok egyes pontjain mindössze két-három méter széles az út, a két oldalán pedig 80-100 méter magas sziklafalak nyújtóznak.
A múlt század közepétől kezdve egy beduintörzs Petra árnyas sziklaüregeit lakásként használta. A hatvanas évektől kezdve a nyolcvanas évek közepéig a hatóság folyamatosan kiköltöztette őket a területről, majd Wadi Musa településén lakásokat, a gyerekeknek iskolát húzott fel. Sokan azonban még mindig visszatérnek ide. A gyerekek képeslapokat, az asszonyok szuveníreket vagy a hely jellegzetes, tulipánszerű levelű növényét árulják, a férfiak nagyobb része lovaskocsit hajt, tevefuvart ajánlgat, vagy reménykedik, hogy egy ilyen rababán játszva a turisták lelkére és pénztárcájára is tud hatni.
Ismerős helyszín? Itt és a Fáraó kincstárában forgatták Steven Spielberg Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmjét, amelynek hatására a kilencvenes években hatalmas turistaáradat lepte el Petrát.
A szurdok végén már lehet is látni a Kincsesházat, vagyis a Fáraók kincstárát.
Itt pedig már teljes nagyságában pompázik a sziklafalba vájt, görög mitológiai jeleneteket is ábrázoló domborművekkel díszített épület.
A kétszintes Kincstár 40 méter magas és mintegy 25 méter széles. Sokáig úgy hitték, hogy III. Ramszesz egyiptomi fáraó építtette, de a régészek szerint az épületet jóval a fáraó uralkodását követően, bő ezer évvel később vájták ki a sziklából IV. Aretasz király megbízására.
Túravezetőnk szerint ebből a szögből a legfotogénebb Petra legismertebb épülete.
Ez a fotó már a túránkon visszafelé, délután négy körül készült.
Egészen más színeket mutatnak a homokkősziklák a lemenő nap fényében.
A Kincstár a lovas fogatos közlekedés végállomása.
Innen már teveháton folytathatják azok, akik nem szeretnének újabb kilométereket gyalogolni. A hajcsárok "légkondicionált járműként" kínálgatják szolgáltatásukat. Ha ránk hallgatnak, és nem okoz gondot a gyaloglás, egyetlen négylábú hátára sem ülnek fel. Egyrészt patáik helyrehozhatatlan károkat okoznak ebben a különleges világörökségben, másrészt ez a fajta bánásmód minden, csak nem állatbarát.
Bárcsak ne láttunk volna annyi szomorú ábrázatú, egy méteres kantárra kikötött, napon aszalódó szamarat, öszvért, lovat és tevét!
Az egyszerűen csak Homlokzatok utcájának nevezett szakasz az egykori városközpont felé vezet, oldalában számos, egymás mellett fekvő vagy egymásra rétegezett nabateus síremlék látható.
A Királysírokat a legtöbb bédekker Petra legkülönlegesebb épületeiként emlegeti. A hozzáértők a hat sírban egymás mellett az asszír, a babiloni és a római birodalom építészetének stílusjegyeit fedezhetik fel.
A majdnem öt kilométer hosszú fő sétaútvonalon több helyen is találkozhatunk portékáikat kínáló árusokkal. A túravezetők azonban felhívják a turisták figyelmét, hogy se követ, se pénzérmét ne vegyenek tőlük; utóbbiak nagy valószínűséggel nem eredetiek, előbbieket pedig egyébként is tilos kivinni a park területéről.
Az üvegekbe csorgatott színes homok 5 dínár, ha különleges mintát vagy feliratot kérünk bele, 8 dínárért készíti el szemünk előtt a mester.
A nabateus törzs tagjai barlanglakásokban éltek, és ezeket sokszor a kőművesek a sziklákból felülről lefelé haladva faragták ki.
Minden járatot és lakrészt úgy terveztek meg, hogy mind a húszezren elférjenek.
Ha már ezt látják, közel van az étterem és a kávézó is.
A főtemplom egykor az ősi romváros legszebb épülete volt, amelyet a nabateusok főistenei Dusára és al-Uzza tiszteletére emeltek az első században. Ma ennyi látható belőle.
Az összesen 7000 négyzetméteren elterülő épületkomplexum egykor még oszlopot formázó darabjai mustársárga óriás macaronokként sorakoznak a főtemplom felső szintjén.
Persze színekből nincs hiány, a sziklák a napszaknak megfelelően váltogatják különböző árnyalataikat.
Agatha Christie Találkozás a halállal című regénye is Petrában játszódik. A meggyilkolt főszereplőt, Mrs. Boynton-t szinte magunk előtt látjuk "groteszk Buddhaként ülve" az egyik ilyen barlanglakás peremén.
