Ez megkülönbözteti a tipikus, függőlegesen orientált fényjelenségektől, ahogyan az is, hogy szokatlan magasságban, mintegy 100 km-re a Föld felszínétől fordul elő.
A felfedezésből nagyban kivette a részét Minna Palmroth, a Helsinki Egyetem számítástechnika-fizika professzora, aki az északi fényről írt könyvéhez gyűjtött anyagot, és ehhez többek között egy Facebook-csoport amatőr fotósainak képeit elemezte.Az osztályozás során a fotósokkal együtt rájött, hogy van egy bizonyos fényforma, mely nem illeszkedik egyetlen, korábbi kategóriába sem.
A jelenséget elkezdték vizsgálni, és tanulmány is készült belőle, melyben megállapították, hogy a fénydűnék a mezoszféra felső részein alakulnak ki, a légkörnek egy olyan rétegében, amely a műholdaknak túl alacsony, így eddig kevés figyelem irányult rá. Palmroth és csapata egyelőre nem tudják pontosan, hogy mi okozza a dűnék kialakulását, de úgy vélik, az oxigénben leggazdagabb területeken jönnek létre.
