A kis ország sokban hasonlít szomszédaihoz, Montenegróhoz, ahol 2015-ben a Lonely Planet megtalálni vélte Európa legszebb strandját, illetve Görögországhoz, amit nem nagyon kell senkinek sem bemutatni. Albánia mégis törekszik arra, hogy más legyen. A kalandra éhes turistát célozza meg, ezért most megnyit a látogatók előtt egy olyan szigetet, mely a hidegháború alatt háromezer katonának volt otthona.
A hidegháborús paranoia érintetlen jelei
Albániát a 20. század második felében egy, a mai észak-koreaira emlékeztető kommunista-militarista rezsim uralta, és ennek nyomát lépten-nyomon felfedezhetjük. Aszámtalan bunker jelenléte igazán egyedi hangulatot kölcsönöz az országnak. Úgy tűnik, az albán turisztikai hivatal is észrevette ezt. A Sazan-sziget megnyitásáról a turizmusért felelős miniszter úgy nyilatkozott: „fontos pillanat ez Albánia életében“.
2015-ben egyébként egyszer már megnyitották egy rövid időre a közel hat négyzetkilométeres szigetet, mely stratégiai elhelyezkedéséből adódóan kétezer éves katonai múltra tekint vissza.
Az albán szárazföldtől mindössze tíz kilométerre fekvő Sazan-szigetet úgy tervezték, hogy egy nukleáris támadás esetén biztonságos menedékül szolgáljon. A szovjetek azért érdekelte annyira a sziget, mert innét felügyelhették az Otrantói-szorost, azt a tengeri átjárót, mely az olasz csizma sarka és az albán között található. Ettől délre egyébként már nem Adriáról, hanem Jón-tengerről beszélünk.
A hidegháború elmúltával a katonák is elmentek. Most mindössze két egyenruhás őrzi azt az erődöt, melyen már kezd látszódni az idők múlása. Aki felkeresi a Sazan-sziget érintetlenül hagyott bunkereit és katakombáit, eltűnődhet azon, igaz-e a pletyka, hogy a szovjetek vegyi fegyvereket gyártottak itt valaha.
