Sokan úgy érezzük, már ismerjük az egykori Új-Amszterdamot, hiszen szinte minden második amerikai filmnek kiemelt helyszíne – nem is véletlenül. A valóságban szembesülni vele persze még lenyűgözőbb. Szinte sablonos, de körbe kell tekintenünk a Szabadság-szobor tetejéről, megmászni az Empire State Buildinget, órákat sétálni a Central Parkban, megállni a világ kereszteződésének, a Times Square-nek a közepén, sétálni a Fifth vagy a Park Avenue-n és így tovább. Egyszerűen nem lehet hibázni: a fentiek mindegyike életre szóló élményt jelent.
A város, amelyik soha sem alszik – nem véletlenül emlegetik így is az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb metropoliszát. Folyamatos a pezsgés, a nyüzsgés, felsorolni sem lehet, mennyi gazdasági-, egészségügyi-, üzleti- és szórakoztatóipari ág központját jelenti New York. Ott van a Wall Street, a tőzsde, a Central Park Zoo és a Rockefeller Center, hogy csak néhány lehetőséget emeljünk ki.
A new yorki lakosok a legkülönbözőbb nemzetiségűekből állnak, több mint 800 nyelvet beszélnek, így tényleg mindent és mindenkit meg lehet találni, amit csak akarunk. A multikultúra viszont együtt jár azzal, hogy hatalmas különbségek vannak a városon belül. Nemcsak az egyes negyedek takarnak teljesen más világot (példának okáért a Kínai negyed), de az egymásból nyíló utcákból is eljuthatunk a szegénységből, lepusztultságból az elképzelhetetlenül gazdag elit életterébe.
Bizarr zarándokhelyeket is találhatunk, például a Dakota épület, amelynek kapujában lelőtték John Lennont. A legnagyobb tragédia, a World Trade Center ikertornyainak helyét a Ground Zero jelzi, mellette pedig ott van a kereskedelmi központ helyét átvevő One World Trade Center. Talán ez a legmegragadóbb a Nagy Almában: amíg a lehetőségeket, az előrehaladást szimbolizálja, a múlt sebeit is magán viseli.
Mutatunk egy halom fotót a városról Vivienne Gucwa fotós jóvoltából, aki csodás képeket posztol NY through the lens blogján.
