Bár a gondolák városa nem szorul rá, hogy újabb és újabb attrakciókkal népszerűsítsék, sőt, legszívesebben szigorúbban korlátoznák a turisták beáramlását, az ellen nem nagyon tiltakozhatnak, ha újabb és újabb attrakciók miatt érkeznek ide a látogatók. Hemingway ugyanis imádta Velencét, az amerikaiak pedig el akarnak zarándokolni az író kedvenc helyeire.
Ma több utazási iroda emlékezteti erre a tényre utasait és elviszi azokra a helyekre, ahol annak idején a nagy macsó járt és alkotott – számol be róla a vagabond.se svéd turisztikai magazin. Ahhoz, hogy szeressék, nem kell persze amerikainak lenni: Hemingway talán a legnépszerűbb és legtöbb nyelvre lefordított író, és szinte mindenki kedveli legalább egy-egy regényét, aki pacifista, az a Búcsú a fegyverektőlt, aki a romantikát szereti az megint másikat, férfiak és a nők egyaránt találnak benne szívhez szóló, emlékezetes részeket, ahogy a cikk szerzője fogalmaz.
Velence egyike volt a szerző törzshelyeinek a múlt század negyvenes éveinek végén. Az amerikai turisták pedig meg akarják nézni, hol is van, és hogy néz ki a Harry Bar, meg akarják kóstolni a Bellinit, a Valpolicellát, vagy inni egy csésze kávét a Gritti Palace-ben, és elmennek a Grand Canal-ba, ahol egy ideig az író lakott.
Régi fekete-fehér fényképek és egy kiállítási katalógus emlékeztet rá, hogy milyen is volt Hemingway valójában – ez persze már nem olyan romantikus, mint amilyen néhány regénye, illetve azok egy-egy fejezete – hanem inkább tragikus. A feleségek, szeretők, a növekvő alkoholizmus, az írógép, amely mellett mindig ott állt egy boros flaska – elgondolkodtató, hogy mindez mára bevételt hozó turistaattrakcióvá vált.
