Elárasztott kőbánya, sziget, börtön, kastély, kikötő, hűvös barlang, tengerparti plázs – szinte nincs a világon olyan hely, ahol ne rendeznének ma már fesztivált, a legkülönbözőbb zenei stílusok között kalandozva. Minél különlegesebb egy helyszín, annál nagyobb lehet a siker, feltéve, ha valamelyest elfogadható az infrastruktúra, és jó a hangulat.
Hol szeretne bulizni – egy részben elárasztott kőbányában vagy egy Tallinn környéki hajdani börtönben? Egy elhagyott ipari silóban Stockholm mellett, vagy egy 17. századi erődben Cape Townban? Az angolok, mint a beatzene szülőatyjai, elég korán kezdték – például Wight szigetén – a bulizást, de akkortájt még nem esett szó turisztikai szempontokról, inkább a beat és hippi érzésről. Ma már Cheshire-ban, a Jodrell Bank obszervatóriumban is rendeznek fesztivált, az ikonikus Lovell teleszkóp árnyékában. Mostanság már nem elég a zene, bármennyire is underground, kell valami más is: például interaktív installációk, kísérleti előadások is.
Az olaszok, a hollandok, vagy a spanyolok sem maradnak ki ebből a trendből. A Garda tó mellett, az Alpok lábánál rendezett Mandrea fesztiválon a népi és a reggae hangulatok uralkodnak. A zenehallgatás mellett sziklamászással, meg a kiváló olasz ételek és italok kóstolgatásával is el lehet tölteni a délelőttöket..
A Telegraph a lengyel – és újdonságként – a bolgár fesztiválokat is jegyzi már, a Szigetet pedig jó ismerősként mutatja be.
