Pozsony óvárosa kellemes meglepetést okozhat annak, aki eddig csak a körgyűrűről látta a nagyvárost, mondjuk Prágába menet. Ilyenkor könnyű elborzadni a „Petrska” becenévvel illetett panelrengetegen, mely – ha Pozsonyról leválasztanák – önmagában is Szlovákia harmadik legnagyobb városa lenne.
Óvárosa meglepően szépen felújított, a macskaköves utcáin kellemes sétálni. A Hlavné Nám (Fő tér) fesztiválok és vidám kávézók helyszíne, melyen az 1572-ben épített Roland szökőkút is található. A tér északkeleti oldalán pedig a 14. századból származó régi városháza áll, amely jelenleg a városi múzeum otthona.
De az óvárosban járva nem érdemes kihagyni a Mihály-kaput sem, amely az utolsó, fennmaradt példánya az eredeti négy városkapunak, és amely alatt a történelmi koronázási utat az úttestre festett, aranyszínű koronákkal jelölik. A Mihály-kapu mellett pedig az a Bástya utca (Baštová ulica) található, melyet a város legszűkebb és legkeskenyebb utcájának tartanak. De érdemes felkeresni a Koronázási templomot is, eredeti nevén Szent Márton-dómot, melynek építése a 13. században kezdődött, és ahol 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 magyar királynét, illetve királynőt koronáztak meg.
A belvárosban egyébként számtalan szobrot találunk, melyek kissé modernizálják a látványt Ilyen Pozsony legtöbbet fényképezett szobra a Čumil, magyarul Őrző, mely a földön, egy félrehúzott csatornafedél mellől kandikál ki a Laurinská és a Panská utcák kereszteződésénél. Hogy mit őriz, senki sem tudja, egyesek szerint egyszerűen csak benéz az arra járó hölgyek szoknyája alá.
Pozsony legrégebbi sörkertjét, a Funus-t a 19. században költők és politikusok látogatták, de még mindig kellemes élmény a hatalmas gesztenyefák alatt sört vagy Kofolát kortyolni, és bámészkodni. Mivel a központi vasútállomás mellett található, itt előbb-utóbb mindenki megfordul. A Kofola egy nagy csehszlovák klasszikus, mely eredetileg a Coca-Cola koppintásának indult 1962-ben, és bár színe és jellege hasonlít a kólához, íze viszont teljesen más. Egyrészt mert kevesebb cukor van benne, másrészt az ízét tizennégy természetes növényi kivonat adja, többek között alma- és ribizliszörp. Természetesen ezért koffeintartalma is kevesebb, mint a hagyományos kólának. Úgy tartják, csak imádni vagy utálni lehet – átmenet nincs.
És ha tovább hajózna egy kicsit a városból
A várostól 15 kilométerre dél-keletre találja a Danubiana Meulensteen Művészeti Múzeumot, ahova Pozsony belvárosából májustól októberig, hétvégenként és a nemzeti ünnepeken rendszeresen indulnak sétahajók. Jegyet külön vagy a múzeummal kombinálva is vásárolhatnak. A Danubiana szélfútta épülete belülről is ugyanolyan elképesztő, mint kívülről. Mellette pedig, egy Dunába nyúló kiszögellésen kültéri szoborparkot csodálhat meg az arra járó. A Meulensteen Művészeti Múzeum földtől mennyezetig érő ablakain át a folyó tárul a szemünk elé, és szolgáltat organikus hátteret az elsősorban kortárs művészeti alkotásoknak. A kávézó csillagászati árakon méri a frissítőket, de a lélegzetelállító látvány az ablakból talán kárpótol ezért.
A legjobb kilátópontok az Ufótól a tévétoronyig
Pozsony a Kis-Kárpátokban fekszik, ezért több helyről is egészen klassz kilátásban gyönyörködhet az utazó. Az egyik nyilvánvalóan a vár, melyből kelet kivételével minden irányba remekül ellátni. A négy sarkán egy-egy bástyával rendelkező várkastély a 9. században nyerte el érdekes formáját, de ezt a stratégiailag fontos pozíciót már korábban is őrizték. A 16. századtól, amikor Pozsony a Magyar Királyság koronázóvárosa lett, a vár rendszeresen volt otthona államgyűléseknek, és a Szent Koronát is itt őrizték. Aztán 1811-ben leégett, és csak 1961-ben nyitották meg újra. Felújítása jelenleg is folyik, de már látogatható – többnyire kiállításokat tartanak benne.
A városban járva megkerülhetetlen a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídja, mely az Óvárost Pozsonyligetfaluval köti össze, és a helyiek csak Ufo néven emlegetik. Egykor a szocialista építészet diadalaként ünnepelték, bár azon az áron valósult meg, hogy miatta lebontották a történelmi zsidó negyedet és a Váralját, a koronázási templomot pedig elvágták a Vártól. A híd minket érdeklő attrakciója a szintén Ufo néven jegyzett étterem, mely nyolcvan méter magasan található, de kilencvenöt méter magasból is letekinthetünk az étterem felső szintjéről a városra. A vendéglátóegység a közvélekedéssel ellentétben nem forog.
És ezzel az információval máris megérkeztünk a harmadik kilátóponthoz: a kétszáz méter magas Kamzík TV-torony étterméhez. Ez tényleg folyamatosan forog, így körkörösen kínál csodás kilátást a városra. A toronyból ellátni a három szomszédos ország határáig. A Normafához hasonló környezetben fekvő tornyot gyalog is megközelíthetjük, ami 45 perces túrát jelent, de a belvárosból a 203-as trolira felpattanva is eljuthatunk.
A közelben bobpálya is található, de ha kibámészkodta magát, és nincs tériszonya, érdemes libegővel átmenni Kamzíktól (Koliba állomás) a Zelezna Studnickához, amely szintén népszerű kiránduló és sütögető hely. A jegy egy útra 3 euróba, oda-vissza 4 euróba kerül. Nem muszáj visszajönnie a TV-toronyhoz; a lanovka túloldaláról a 212-es troli visszaviszi a belvárosba, az elnöki palotához. Mi a libegő menetrendjéről csak szlovák nyelvű honlapot találtunk, de azért ki lehet bogarászni belőle azt, amire szükségünk van.
Hová menjünk a városból?
Például a Pozsonytól alig több mint fél órás útra található Egyházfalvára, ahol egy huszonnégy fős szibériai tigrispopuláció él. A Szibériai Tigris Oázis elnevezésű állatparkban az életterükre jellemző növényzetet, kis tavakat, kidőlt fákat, rönköket és magasabban fekvő pihenőhelyeket találunk, ahol a kölykök és a felnőtt egyedek játszhatnak, lazíthatnak. Itt minden állatnak vagy állatpárnak saját kifutója van. Ma már nem csak tigrisek, de oroszlánok is élnek itt, és lehet kistigrist is simogatni. Minden nap 12 és 18 óra között tart nyitva, minden más információért érdemes az állatpark közösségi oldalán szétnézni.
Aztán a Duna mentén kissé feljebb, Pozsonytól tizenkét kilométerre találjuk Dévény várát, melynek már neve (déva = szűz) is sejteti, hogy még abban az időben épült, amikor azt hitték, hogy ha szűzlányt falaznak az épülő várba, akkor az megvéd az ellenségtől. A vár mostani állapotát látva ez erősen megkérdőjelezhető – Napóleon csapatai ugyanis felrobbantották.
Úgy készüljünk, hogy a nagy területet elfoglaló várkomplexumban órákon át bóklászhatunk majd. A Duna és a Morva összefolyásánál, a Dévény-kapunál található erődítmény több részből áll. A főépületben múzeumot rendeztek be, ide belépőjegyet kell váltani. A többi részt egy sétaösvényen járhatja végig a kiránduló. Az első megálló itt egy 4. századi kápolna lesz, melynek alapzata maradt csak fenn. Kissé később valószínűleg belefutunk néhány legelésző kecskébe, majd egy nagy, fehér, női szoborra bukkanunk, utána pedig ismét várfalak következnek. Emögött kitágul a tér, és megcsodálhatjuk az egész várat. Ha kitikkadt, mire ide felküzdötte magát, jó hír, hogy akad itt egy ivókút.
Dévényt egyébként a Magyar Királyság nyugati határpontjának tartották, nem véletlen, hogy Ady így ír a Góg és Magóg fia vagyok én című versében: Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival? A vár körül több kirándulóösvény is kelleti magát; ha van idejük, érdemes egy kicsit túrázni is.
