A kalandos vagy kockázatos magatartás genetikailag meghatározott
Elgondolkoztál már valaha azon, hogy egyesek miért is szeretnek annyit utazni? És nem csak utazni, hanem kalandos helyekre indulni, olyan úti célokba, amelyek kihívást jelentenek, túl a komfortzónájukon, ahol akár kockázatos helyzetekbe is kerülhetnek. Vannak olyanok, akik szinte kivirágoznak, ha otthonukon kívül járnak, és a szó szoros értelmében kezdenek elhervadni a mindennapi rutinoktól. Ezért gyakran váltanak munkahelyet, különböző drogokat próbálgatnak, és szinte nem férnek a bőrükbe. A kutatók már többször megpróbálták az ilyen fajta viselkedést a DRD4-7R néven ismert génnek tulajdonítani, amellyel a lakosság 20%-a rendelkezik.
A "csavargó gén" a populáció mintegy húsz százalékát érinti
Néhányan átnevezték "csavargó génnek", ami kétségkívül jobban hanzik, mint a DRD4-7R. A tudomány támogatja az ötletet, hogy egyetlen gén felelős a felfedezés utáni vágyunkért. Dr. Richard Paul Ebstein, a Szingapúr Nemzeti Egyetem pszichológia professzora több mint két évtizede kutatja a DRD4-7R-et, és ahogy erről a brit The Telegraph-nak beszélt, úgy véli, hogy biztosan van kapcsolat a gén és a tendencia között, hogy mindig valami újat keresnek. A "csavargó gén" elméletét 1999-ben megerősítette a Kaliforniai Egyetem tanulmánya, amely kimondja, hogy a 7R a migráns kultúrák körében elterjedtebb.
Pontosan mi is a DRD4 gén?
A DRD4 olyan receptor, amely segít az agy dopamin szintjének a szabályozásában. A dopamin, mint szerves kémiai anyag, származhat a csokoládéból, az ecstasyból, de akár abból is, ha egy szerettünktől olvasunk egy üzenetet. Mint bármelyik másik génhez hasonlóan, a DRD4 számos változatban, azaz allélban fordulhat elő. A gén különböző típusú alléi hatással vannak az emberek temperamentumára. Például a 4R-nek nevezett allél békés és kiegyensúlyozott, a 7R vagy a 2R változata impulzív tendenciával kapcsolódik, ismeretlen, gyakran kockázatos helyzetet keres.
Hogyan működik a DRD4-7R a gyakorlatban?
A kutatók szerint a DRD4 génváltozat, a DRD4-7R néven ismert, alacsonyabb dopaminérzékenységgel rendelkezik. Ez a változat (vagy allél) a lakosság mintegy húsz százalékát érinti, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezek az emberek olyan helyzeteket keresnek, amelyek dopamin szekréciót idéznek elő. A 7R allél nagyobb kockázattal, kíváncsisággal és különféle pszichiátriai rendellenességekkel jár, beleértve az ADHD-t, az alkoholizmust vagy a kábítószer-függőséget. James J. Fowler által vezetett tudósok szerint a DRD4-7R-rel rendelkező felnőtteknek nagyobb hajlamuk van a liberális politikai attitűdök támogatására.
Szenvedélyes vágy a pecsétek gyűjtésére az útlevélben
Sok ilyen utazónak nincs olyan helyük, amit otthonuknak nevezhetnének, vagy ellenkezőleg túl sok van nekik, ezért szenvedélyesen pecséteket gyűjtenek az útleveleikbe. Gyakran több, mint 9 héten át nem alszanak a saját ágyukban és nem is zavarja őket. Létezik egy elmélet egy olyan szindrómáról, amely szerint az útlevél mindig a tulajdonosánál van, avagy a PPP (Permanent Passport in Pocket syndrome).
Az utazás iránti vágyunk az őseinktől származik
Az utazás utáni vágyunk egészen a civilizáció előtti időszakra visszavezethető, az emberiség evolúciós fejlődésének szerves részét képezte. A Condé Nast Traveler magazin, az amerikai Kaplan Egyetem Dawn Maslar biológusa szerint, az USA-ban egy jó nagy adag DRD4-7R gént találunk. Főleg a dél és az észak-amerikaiak között, az ő őseik azok, akik Európából érkeztek, majd az USA-ban telepedtek le. Más tanulmányok azt sugallják, hogy ez a konkrét változat arra ösztönzi az embereket, hogy kockáztassanak, vágyakozzanak az új dolgok és minden ismeretlen után. Az utazási pszichológia nem olyan egyértelmű, mint amilyennek az tűnik. A felfedezés vágya nőhet korunkkal, lehetőségeinkkel vagy akár egy szeretett személy miatt is.
