Elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy ha repülni szeretnénk, akkor kézi és feladott poggyászunk tartalmának meg kell felelnie a repülésbiztonsági szabályoknak. Ha a csomagok ellenőrzésénél úgy ítélik meg a szakemberek, hogy csomagunk kockázatot jelent, akkor azt felbonthatják - de erről hivatalos tájékoztatást kapunk, a vizsgálatról több kamerafelvétel is készül, majd erről jegyzőkönyvet is kap az utas - az ellenőrzés során biztosan nem tűnik el semmi a csomagunkból. Nem ilyen egyszerű a csomagszállítás során történt fosztogatások esete, amelyen érthetetlen módon hosszú évek alatt sem képesek úrrá lenni Liszt Ferencre átnevezett légikikötőnkben.
Kezdjük azonnal a manapság olyan divatos áldoztahibáztatással: első és legfontosabb a pakoló felelőssége. A feladott poggyászba szigorúan tilos bármilyen értéket, készpénzt, ékszert, videokamerát, fényképezőgépet, laptopot, bluetooth hangfalat csomagolni. Ha így teszünk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a megérkezésnél már nem lesznek a csomagban ezek az értékeink.
A fóliázás nagyon sokat segít a helyzeten, nagyon kicsi az esélye, hogy a több rétegben becsomagolt poggyászunkat illetéktelenek fel fogják nyitni. Van, aki sokallja a reptéri fóliázás árát és otthon több guriga folpackba csomagolja a táskáját.
A kulcsos vagy számzáras lakattal lezárt cipzár nem sokat ér - maximum azért teszik félre a fosztogatók, mert egy perccel hosszabb időbe teli kinyitni vagy leütni a helyéről. Emellett a hagyományos cipzárak nyitásához elegendő egy sima golyóstoll is, álljon itt egy videó elrettentésül:
Melegebb szívű felhasználhatók vásárolhatnak a poggyászt védő, kedves mintás borítást, amely egyrészt elfedi a táska márkáját(a túl drága bőrönd is figyelemfelkeltő lehet) és megvédi a külső anyagot az esetleges sérülésektől. Mondjuk, ha rajtam múlna, nem kedves macival illusztrálnám az ilyeneket, hanem valami középkori festménnyel, ahol épp egy tolvaj kezét választják el a testétől egy nem túl higiénikus pallos segítségével.
Ritkán, de előfordulhat, hogy eredetileg kézipoggyásszal indultunk, de méretprobléma vagy más okból kifolyólag mégis fel kell adnunk a csomagot. Ilyenkor azonnal ki kell pakolni belőle az összes értéket - hogy nehogy ellopják. Azért, hogy ne egy nejlonzacskóval kellemetlenkedjük az ilyen váratlan alkalommal, érdemes magunknál tartani egy kicsi, könnyű, de önmagába elcsomagolható táskát, amiben felvihetjük drágább cuccainkat a fedélzetre.
Persze az, hogy sikeresen megérkezünk a célállomásra, még nem garancia arra, hogy teljesen biztonságban vannak értékeink. Az útlevélből mindenképpen csináltassunk fénymásolatot, utazás előtt jegyezzük fel a magyar külképviselet telefonszámát és címét, ha esetleg szükségünk lenne rá. A strandon, szórakozóhelyeken fokozottan figyeljük értékeinkre, telefonunkra. Extrémebb helyeken érdemes fémhálóval védenünk és biztos helyre rögzítenünk hátizsákunkat.
Zűrösebb vidékeken érdemes magunknál tartani egy plusz pénztárcát, benne néhány papírpénzzel és lejárt kártyával, névjegykártyával, amelyet felszólításra az igazi helyett átadhatunk. Nagy címletű pénzt mindenképpen bankban váltsunk fel és figyeljünk a visszajáróra, azt ne a pénztárcában, hanem testre símúló, ruha alatt rejtett tárolórekeszekben hordjuk.
Az okos eszközök korában adataink sincsenek biztonságban. Akkor nyaralhatunk nyugodtan, ha útlevelünket vagy éppen bankkártyáinkat RFID védelemmel ellátott tokban vagy tárcában hordjuk magunkkal. Az én személyes kedvencem az akényelmes és praktikus öv, amelybe értékeinket, telefonunkat is elrejthetjük.
Összegezve: a nyaralás és az utazás nem jelenthet egyet azzal, hogy a kikapcsolódás és a pihenés jegyében megfeledkezzünk a körültekintésről és a tudatos viselkedésről. Sajnos magunknak kell gondoskodni arról, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat mások szerzési vágyának vagy épp azok alkalmatlanságának, akik elvileg biztonságunkért felelnének.
