A már a repülőgépen ülő utasokat a repülőgép kapitánya tájékoztatta, hogy a gép túlsúlyos, ezért repülésbiztonsági okok miatt nem szállhat fel. Választási lehetőséget ajánlott fel: vagy az utasokkal, de a feladott poggyászok nélkül indulnak el, vagy akik ezt nem fogadják el, azok a csomagjaikkal együtt Budapesten maradnak. Ígérete szerint a csomagokat pár nap múlva az elrepülő utasok után viszik.
A jogi bonyodalom az ajánlattal kezdődött. A montreali egyezmény alapján a poggyász késése miatt a légitársaság kártérítést köteles fizetni, ha az így keletkezett kárt az utas bizonyítja. Ebben az esetben azonban a feladott poggyász még nem késett – mert még el sem indult a járat – hanem az utasok elfogadtak egy ajánlatot, ami az utas és a légitársaság között létrejött légi személyszállítási szerződés módosításának minősülhet.
A Ryanair szerződési feltételei között olvasható, hogy a légitársaság repülésbiztonsági okból megtagadhatja az utas és/vagy poggyászának fuvarozását, tehát elvileg nem jogellenes a poggyász fuvarozásának megtagadása. Amennyiben az ajánlat elfogadása szerződésmódosításnak minősül, akkor sem az elutazott, sem az itthon rekedt utasok nem jogosultak kártérítésre, illetve az elrepültek csak akkor, ha a csomagjaik a módosított határidő után érkeztek meg.
A komplikáció folytatódhat, ha megvizsgáljuk, hogy a kapitány az ajánlat megtétele előtt adott-e utasítást a gép ajtóinak bezárására? Ha igen, akkor a nemzetközi magánjog értelmében az ír jogot kell alkalmazni annak megállapítására, hogy az ajánlat elfogadása szerződésmódosításnak minősül-e vagy sem. Ha nem volt ajtózárási utasítás, akkor a magyar jog is alkalmazható.
Amennyiben a Ryanair nem teljesíti önként az utasok megalapozott kártérítési igényét, akkor azt kell megvizsgálni, hogy az ír vagy a magyar jog alkalmazásától függetlenül nem tartozik-e mégis a montreali egyezmény hatálya alá az eset. Ugyanis egyrészt az egyezmény, mint nemzetközi szerződés megelőzi az állami jogot, másrészt meggondolandó, hogy szerződésmódosításnak tekinthető-e az, amikor az utas gyakorlatilag olyan kényszerhelyzetben van, hogy igazából nincs sem lehetősége, sem ideje döntésének mérlegelésre, a következményeivel körültekintő számbavételére? E kérdésekre a bíróság adhatja meg a mindenkire kötelező érvényű választ.
